ntimus

Délelőtt a szokásos, de most Melinda is tanult már.
Lassan, de biztosan azért minden beindul...meleg vízet is csiholtak nekünk ma délután, már csak a külön szobám hiányzik. Viszont az csak 31-én lesz, mert ugyan ma vége lett a már említett konferenciának, de utána már kezdődik is egy másik, úgyhogy most amiatt nem tudnak még szobát adni.

Délután pedig a már betervezett kiállításra mentünk el, de még ha nem is mentünk volna oda be, akkor is elég élmény dús lett volna.
Kezdődött azzal, hogy odafele elkísért minket az Alíz főnöke (Gutham), aki egy jót veszekedett a taxissal, hogy kapcsolja be a taxiórát, és úgy számolja nekünk az útat, ne pedig sajá zsebre. Gutham maga a megtestesült nyugalom volt, de a taxisofőr a rekedtes hangjával azért csak kiabált vele.(végül mondta nekünk a Gutham, hogy át is akarta valamivel vágni, úgyhogy fel fogja jelenteni a rendőrségen, bár nem értettem igazán, hogy mit csinált a fickó)

A taxis Kolkata (az indiaiak így nevezik) egyetlen metro vonalához vitt minket, úgyhogy metroval mentünk tovább. Az is érdekes volt!
    Csak összehasonlításként: még itt is vannak a metróban beléptető/kiléptető kapuk, azaz jegy nélkül nem nagyon tudsz se ki, se be menni. Magyarországon meg vígan mászkálhat az ember decemberben a szeptemberi bérletével is... (empirikus tapasztalat) A baloldali forgalom mellett ezen is itt hagyták az angolok a nyomukat (londoni metroban is ilyenek voltak ezek a kapuk).
    De az igazán érdekes dolgok a szerelvény belsejében voltak. Külön hely van a nőknek és a férfiaknak külön kis 'Ladies', 'Gents' (nem ott voltam, uh ezt csak tippelem) felirattal, és ezt tényleg be is tartják! Mindenki a feliratnak megfelelően ül le, és állni is csak akkor állnak a "tiltott" helyre, ha máshova már tényleg nem lehet.
    A másik említésre méltó dolog, hogy az összes metrokocsi egybe van nyitva. Nem láttam egy plakáton se, hogy ezzel dicsekednének, hogy náluk milyen hosszú szerelvények közlekednek, mint ahogy otthon a combinok felvezetésénél tették... Plakáton csak viszont gond nélkül ki volt téve, hogy az Aids ellen a legjobb védekezés az óvszer! Van is erről kép, de nem tudom fog-e látszani, mert sötét is volt, meg messze is, de mindenesetre érdekes, hogy plakáton is felhívják erre az emberek figyelmét.
    De vissza az úthoz, mert még a metro után beültünk egy tuk-tukba (3kerekű többszemélyes motorosjármű) is, ami már a kiállításnál rakott ki minket.
A kiállítás egyébként nagyjából az alatt tart csak amíg mi is itt vagyunk, úgyhogy elég jól időzítettük az utazást. :-)
    A kiállítás témája India felszabadulás utáni 60 éve. Gondolom azért is van ekkor ez a kiállítás, mert holnap 26-án nemzeti ünnepük van, a Köztársaság Napja, ami ha jól sejtem, épp attól lett nemzeti ünnep, hogy 60 éve ekkor szüntek meg brit gyarmat lenni.
Nemcsak képek, de 1-2 szobor is volt. Kortárs alkotások, de nem az elvont értelmezhetetlen fajtából. Volt egy jó pár olyan, ami messziről inkább nézett ki fotónak, mint festménynek, de közelebbről látszódott, hogy tényleg festették.

Visszafele a kiállításról már egyedül jöttünk haza. Gyalog elsétáltunk ahhoz a kereszteződéshez, ahol a buszról szálltunk le, így volt alkalmunk megnézni közelebbről is azt a templomot, ami mellett elmentünk már odafele is, csak a tuk-tukból nem sok mindent láttam belőle, csak azt, hogy nagyon szép. Be is akartunk menni, de inkább meggondoltuk magunkat, mert mint minden templomban itt is le kellett volna vennünk a cipőnket, és amire ilyen esős időben nem szívesen vállalkoztunk volna. (így már Réka se meg Alíz se érezte olyan jól magát napközben, mi meg Melindával visszafele a piacról sikeresen megáztunk, úgyhogy inkább nem kockáztattuk meg a biztos megfázást)
Viszont akik előtte voltak őrök csináltak rólunk fényképet, pedig amúgy nem szabad fotózni.

Busszal visszamentünk a metroig, de ez a buszozás nem olyan egyszerű dolog ám, mint otthon.
    Egyrészt meg kell találni, hogy melyik is kell neked: ennek a legegyszerűbb módja, ha az ajtóban álló jegyszedőktől megkérdezzük, hogy megy-e arra amerre nekünk kell mennünk, mert nem nagyon van rá túl sok minden kiírva, menetrendről meg felesleges itt álmodni is, mert az is csoda, ha rendes buszmegálló van. Az itteniek csak megállnak az út szélén, és leintik a nekik kellő buszt, ami éppen csak lelassít, és úgy ugranak fel. Ajtó is csak az igazán modern buszokon van, úgyhogy érdemes beljebb menni, ha nem akarunk ki esni (Melinda mesélte, hogy vele tavaly majdnem történt ilyen).
    Fent a buszon itt is külön vannak jelölve a helyek a nőknek és a férfiaknak, de én nem próbálkoztam ezzel, mert kb. nagyobb volt fent a tömeg, mint egy jól megtömött római metron, ahol aztán igazán sokan tudnak lenni, mert az is leginkább egy heringes konzervhez hasonlít a legjobban. Szóval nem csoda, ha az útikönyvek mind azt írják, hogy figyeljünk az értékeinkre, mert könnyen ki is zsebelhetnek...amilyen paszírozódás volt a buszon nem is csodálkozom rajta. De nagyon remélem nem lesz még csak hasonlóban sem részem.
    Aztán megint metro, ahol meg már mikor felszálltunk, akkor derült ki, hogy a pénztárnál a fickó félreértette a megállót, ahol le akarunk szállni, és eggyel korábbi megállóig adta csak a jegyet. Szerencsére a metron volt egy lány a segített nekünk ,és mondta, hogy csak fejenként 1-1 rupiát kell emiatt majd ráfizetnünk, úgyhogy nyudogtan szálljunk csak le ott, ahol amúgyis akartunk.
    Ez is meg aztán a kijáratnál állók viselkedése is mutatja- akik végül fizetés nélkül kiengedtek-, hogy nagyon kedvesek az itteni emberek. Itt a szállásunkon is Rékának rendszeresen külön kaját főznek, mert tudják róla, hogy nem nagyon szereti az itteni kajákat. Tegnap délben meg tisztára aggódtak, hogy nem akart abból sem enni (egy kicsit rosszul volt, mert véletlenül ivott a csapvízből fogmosáskor), és annyi minden mást próbáltak kitalálni, hogy Rékának alig tudta győzni, hogy melyiket is válassza.

    Visszatérve, a metro után következett még egy buszút, ami csak hosszúságában különbözött az előzőtől, de itt is sokan voltak, nyomorogtak fent az emberek, -azt az előbb kihagytam- a lányok folyamatosan veszekedtek. Úgyhogy mire hazaértünk eléggé lefáradtam. De ezalatt a délután alatt szinte az összes közlekedési eszközt ki is próbáltam.
Riksával meg villamossal nem mentünk, de amíg itt leszünk szerintem arra is lesz lehetőség.