Ma végre sikerült bemennünk abba a templomba, amit még legelső héten mégsem néztünk meg!

    Mér egyszer megpróbáltuk megkeresni a héten, de az valahogy nem akart összejönni. Aztán ma kiderült, hogy azért mert még a metrótól tovább kellett volna mennünk vagy busszal, vagy tuk-tukkal, mi pedig ehelyett csak a metróállomás környékén kerestük. De ma rajzol nekünk Alíz munkatársa egy kis térképet is, és azzal már megtaláltuk.

    Persze naná, hogy ma is esett, de most már nem foglalkoztunk vele, mert nem nagyon lesz már lehetőségünk megnézni máskor, mert hétfőn reggel repülünk Chennaiba. Úgyhogy eső ide vagy oda, de bementünk.
Minden templomban le kell venni a cipőt mielőtt bemegyünk, ezért mi is így tettünk, de nem volt olyan nagy élmény  - legalábbis nekem-, hogy az esővízben tapicskolva tudunk csak bejutni a templomba. Ennek, már mint az esővíznek, aztán kárát is láttunk, mert Melinda is meg én is sikeresen elseggeltünk a lépcsőn kifele jövet. Pedig én mondtam nekik végig, hogy figyeljenek oda, nehogy elessenek. Aztán végül én nyaltam el. (bajom nem lett, uh el sem kell kezdeni aggódni)

    Bent minden csupa márvány volt, meg a mennyezetről hatalmas üvegcsillár lógótt le. Krishna nem tudom kinek állították a templomot, úgyhogy gyanítom, hogy ami a falon volt képekkel kirakott történet, az róla szólhatott. Odabent még voltak mindenféle istenség szobrok, hatalmas füstölő tartó, és egy nagy csarnok. Sajnos képet semmi benti dologról nem tudok mutatni, mert nem engedtek fényképezőt bevenni, ezért ismét csak kívülről készültek képek. Bár nem olyan sok, mert mikor először voltunk ott, már akkor is csináltunk.

    Holnap megint elég hosszú napnak nézünk elébe. De eddig is mindig a vasárnap volt a legeseménydúsabb. Ilyenkor hétvégén jön velünk Alíz is, meg délután a munkatársának a családja is, úgyhogy ezért nagyobb lélegzetvételű dolgokat szoktunk tervezni.
Reggel templomba megyünk, majd onnan át Teréz anya házához - ahová 2 hete vasárnap már nem volt időnk elmenni. Aztán ebéd itthon, kiugrunk az itteni piacra, mert Alíz varratott magának egy ruhát, és azért el kell menni. És ha már ott vagyunk, akkor még néhány dolgot én biztosan szeretnék majd venni is. Ezután újra útnak indulunk, mert 3kor találkozunk Gutamékkal (Alíz munkatársa) egy Sience City nevű helyen. Alíz elmondása alapján ez olyasmi hely lehet,mint a Csodák Palotája otthon, de majd holnap kiderül. Másik opció egy kézműves vásár, de azt hiszem én inkább az előbbit fogom választani.