És örvendeznek a népek, mert működik a net!!!!
Végre tudok most már rendesen netes telefont, skype-ot, msn-t használni (bár ez utóbbira leginkább Melindának volt igénye), nem tart évezredekig egy oldalt betölteni, és úgy tűnik a vírusok is eltűntek a gépemről-kippkopp- (köszi Dóri a linket).

De azért a kevésbé lényeges örömködés mellett azért térjünk csak rá, hogy mi is történt ma (jan.23.)
A tegnapi felkelést ma is sikerült produkálni, de most éppen 3/4 9kor. Rohanás le a várva várt piritósért, Melindának reggeli felhoz, aztán azon küzdés, hogy hajlandó legyen ki kellni az ágyból. (mert persze, hogy nem kelt fel, amig mi reggeliztünk, és utána is még másfél órás noszogatás volt)
Rékával tanultunk megint lent a hallban, de közben fel kellett jönnünk mert jöttek a takaritók, akikre azért oda kell figyelni, hogy mit és hogyan csinálnak. A munka stilusuk hasonlit a magyarokéra az egyik dolgozik, a másik csak nézi. Bár annyiból jobb, hogy felváltva tették ezt.
Folytattuk a tanulást ezután a kis intermezzo után, de most a Melinda jött leszólni, hogy menjek fel,mert apukája emailben üzent, hogyan csinálhatnánk/csináltathatnánk meg a netet. Igy egy igen kedves, de  lényegre törő levelet irtunk  Subhasis Kumar Pal-nak (ne kérdezzétek, hogy melyik lehet a keresztneve, mert mi sem jöttünk rá:-) ) ,aki aztán vacsi elött be is kocogtatott hozzánk, hogy foglalkozzon 2 hülye csajszi problémájával. És amint az ábra mutatja is sikerült neki. (hurrá, hurrá, juppiiiijééé)

Ebédig még catanoztunk egyet a Melindával, amit ő nyert meg, miközben a Réka folyamatosan puffogott, hogy menjünk ki frizbizni/tollasozni, de egy cseppet  zavarta hogy közben egyébként fújt annyira a szél, hogy nem lett volna jó a játékhoz. Hát igen elég nyafka, meg akaratos, meg hisztis, de azért meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindig minden úgy ahogy ő szeretné (amit persze sokszor sérelmez is).

Ebéd után a már szinte szokásosnak mondható vásárló körútunkra a piacra, ahol a mai termés 1-1 salvador kamas nekem is és Melindának is (majd rakok fel róla képet), kendők Aliznak, füstölők, bindi (homlokra ragasztható kis bigyó), cukorka. Réka vett magának meg nekünk is tök fincsi sütit, és pont mikor abban a boltban voltunk az utcán valami felvonulásszerű zajlott. A boltban azt mondta egy hölgy , akit megkérdeztem, hogy mi ez, de nem igazán tudta angolul elmagyarázni, de azt mondta, hogy ők panjabi-nak hivják, és egy fesztiválhoz lehetne hasonlitani. Melinda csinált róla videókat is, úgyhogy majd ti is meg tudjátok nézni (alőbb vagy utóbb).
Visszafele a piacról ma is láttunk teheneket, úgyhogy most már kezdenek gyűlni a bizonyitékok Aliz kollégáinak, akik nem akarják elhinni, hogy Calcuttában is tényleg mászálnak az utcán tehenek.

Vacsinál egy helyi fickó megkérdezte tőlünk, hogy mi is voltunk-e vmilyen előadáson (balett állitólag), de csak nagyon értetlenül tudtunk rá nézni, mert semmilyen balettről nem hallottunk. Erre elkezdtek sopánkodni (leszámítva gy bácsit, aki szabályosan kiröhögött minket), hogy hogyhogy nem hallottunk róla, pedig a konferencia után ki is hirdették (ezen a héten vagy egy konferencia az egyetemen).
A szép az egészben, hogy mi egyáltalán nem is a konferenciára jöttünk, csak éppen egy holland férfi mellett ültünk vacsorakor, és azt hitték, hogy hozzátartozunk. Végül is ő is fehér, mi is fehérek, biztos összetartozunk... :)

Este Alíz még nézegette az útikönyveket, amiket hozott, hogy kicsit tájékozódjon azokról a helyekről ahova megyünk majd.
Kiderült, hogy abban a nemzeti parkban, ahova jövő hét végén megyünk majd láthatunk tigriseket is (halled ezt Gabi!), meg gangeszi folyami delfint is!!!
Nekem ez a 2 maradt meg nagyon, de még egy csomó érdekességet felolvasott.

Amikor Alíznak nem kell mennie dolgozni, akkor különlegesebb helyekre is el tudunk menni, nem csak itt a környéken. Úgyhogy pénteken megyünk majd egy kiállításra, mert arra a koncertre már nem volt jegy, ami a fesztiválon lesz. Szombat estére vacsorára pedig már meghívott minket Alíznak a főnöke hozzájuk, úgyhogy akkor látok majd egy igazibb indiai otthont is.