ntimus

A szombati főprogram az óceánban való pancsikolás volt.

Mivel du. fél6kor indult vissza a repülőnk Kalkuttába, ezért a délelőttöt használtuk ki még egy kis nézelődésre.
Alíz munkatársa idegenvezet minket, mert ő műr korábban is járt Chennai-ban, így valamennyire is merte már a járást. Vonatra szálltunk és néhány megálló után leszállva neki láttunk Chennai egy másik részének is a bejárására. A városnézés elsősorban a templomokra irányult, mivel ez a város eléggé híres az ősi templomairól.

3-ban is voltunk (ha azt is belevesszük, ahova kocsival vittek minket), és mindegyik teljesen más. Az egyik elegáns fehér, márvánnyal borított, szép kerttel körbe vett, a másik színes, tele szobrokkal, kis oltárokkal, pavilonokkal, ahol az emberek imádkozhatnak a különböző istenségekhez, a harmadik pedig a sziklába vésettek, amiről már írtam.
Mind ugyanahhoz a városhoz tartoznak, és különféleségükkel színesítik azt.

A templomok után még volt egy kis vásárlás, de aztán rögtön a vízpart felé irányultunk. 2 megálló vonattal, és már ott is voltunk!
Hosszú homokos part, itt is tele halászcsónakokkal. Először csak pólóban mentem be a vízbe, mert itt nem divat, hogy a nők mutogatják magukat - már az is nagy szó, ha kint a válluk vagy a bokájuk, nemhogy bikinit vesznek fel -, de aztén hülye érzés ide vagy oda, mégis fürdőruhában jó strandolni, nem pedig pólóstul, úgyhogy levettem a pólót. Aztán odajöttek néhány, és szóba is elegyedtek velünk, meg is kérdezték sokan, hogy honnan jöttünk, és hogy Chennai-on belül merre lakunk. Látszott rajtuk, hogy ez mekkora nagy dolog nekik, hogy velünk beszélhetnek, mi meg miért ne válaszoljunk, ha egyszer kedvesen kérdeznek tőlünk. :-)
Az általános tévhit rólunk az vot, hogy ausztrálok vagyunk...Valószínű azért gondolták azt, mert Gutham mondta nekünk, hogy ha fognánk magunkat, és itt ahol vagyunk neki idulnánk hajóval az óceánnak, akkor Ausztráliában kötnénk ki.

Ez a kis séta a városban meg a strandolás a tűző napon zajlott, mivel 10 és du. 2 között volt még aznap időnk, ezért ahogy ez már lenni szokott sikerült le is égnem. (Igen, anyu tudom, hogy mondtátok, hogy kenjem be magam naptejjel...de most már marad a napozás utáni krém) Ezt már csak akkor vettem észre amikor visszaértünk a vendégházba, és már nem sütött minket a nap.

Összességében azért Kalkutta jobban tetszik, mint Chennai, mert Chennai-ban már túl sok a turista, és az emberekben már meg van egy fajta túlzott nyomulás. Minden árus el akart nekünk valamit adni, pedig csak éppen előttük sétáltunk el.
A másik ami nekem zavaró, hogy már túl európai kinézetre a város. Sokkal több a magas emeletes ház, bevásárló központ, pláza, ami mint annyira nyugati hatást keltett bennem. És ez a fajta modernség nekem nehezen passzol össze azzal a többszáz éves múlttal - amit őrizni kellene inkább, és nem elnyomni a nyugati dolgokkal -, ami azért még a templomaikban meglátszik.

Kalkuttában szúnyog sincs annyi, és jobban is ismerjük, úgyhogy az marad a favorit egyelőre.